Mert inspiráció mindenhez kell
Engem mindig megijeszt, ha valamiből filmet készítenek, el is mondom, hogy miért: egyrészt, mert megöli a fantáziádban élő szereplőket, helyszíneket, olyan színészeket válogatnak be, akiket – teljesen szubjektíven – nem kedvelsz, de a legnagyobb para mégis az, hogy rosszul csinálják meg csak úgy az egészet.
Néha nagyon nehéz a muglik világában élni: nincs varázspálcánk, nem kutyulhatunk bájitalokat, nézhetünk kviddicst, és nem is találkozhatunk legendás állatokkal sem. Mindez azonban nem szegte az egyszerű halandók kedvét, számtalan módot találtak ki arra, hogy kicsit úgy érezzék, mintha Harry Potter világába csöppentek volna bele.
Már többször is szóba került, hogy bizony én szeretek olvasni: sci-fit, romantikusat, vicceset, varázslatosat, kalandosat, történelmit. Ez viszont nem egy olyan dolog, amivel az ember együtt születik, ennek is ki kell alakulnia. Lehet, hogy nem lesz mindenkiből könyvmoly, de úgy tartom, hogy egy történetet meg…
A könyvimádatom akkor kezdődött, amikor 8 éves korom környékén megkaptam az első Harry Potter regényemet, a Főnix Rendjét és majd erre rá 5-6 hónappal eldöntöttem, hogy végre el is olvasom azt. Ezzel viszont végérvényesen beleszerettem a különféle történetek, szereplők és könyvek varázslatosan titokzatos világába.
A tavalyi év egyik nagy dobása volt a Hóember, ami eredeti formájában egy különös krimi, míg a film verziója inkább hasonlít egy lélektani drámára, amiben elrejtettek néhány rejtélyt és nyomot. Egy szó mint száz ezúttal is bizonyosságot nyert a tény, hogy nem kell feltétlenül mindent…
Épp múlt héten történt meg velem, hogy egy véletlenszerűen letöltött filmről, a Crooked House-ról kiderül, hogy tulajdonképpen egy Agatha Christie sztori, aminek kifejezetten örültem, mert számomra ő az egyik legkedvesebb krimi író. Azt hiszem első sorban neki és Miss Marple-nek, az egyik leghíresebb karakterének köszönhetem a…