Sminkelt énkép – avagy ez nem egy beauty poszt

Sminkelt énkép – avagy ez nem egy beauty poszt

Amikor belekezdtem az INSPO-ba, elhatároztam, hogy nem fogok beauty témában írni, és ahogy a címben is leírtam, ez sem lesz az. Sokkal inkább arról, hogy milyen hatással van ránk az, amit a tükörben látunk, ha már „magunkra dobtunk egy kis sminket”.

Úgy 13 éves lehettem, amikor az első szemceruzámat és szempillaspirálomat megvettem, hogy aztán hosszas próbálkozásokat követően is úgy nézzek ki, mint egy mosómedve. De –hát valljuk be őszintén –akkor még nem voltak vloggerek és YouTube tutorialok, amik azzal foglalkoztak volna, hogy a lányokat a helyes irányba tereljék – így ez nem róható fel se nekem, se a többi korombeli tininek.

A szemhéjtus ugyan javított a helyzeten, és miután hosszú-hosszú évek során elhasználtam számtalan márka, végtelen típusú termékét, majd vakartam le a korrigálás közben elkenődött fekete foltokat az arcom különböző részéről, végre megtanultam egy „normális és utcán is hordható” sminket elkészíteni. A büszkeség felsőfokon: ha már nem volt kontúros a nyakamnál az alapozó, és a szememhez, nem pedig a szemöldökömhöz közelített a tusvonalam, valamint a fogam se lett állandóan rúzsfoltos!

 

Az énképem most

Aztán eljött 2017 márciusa, amikor végre valahára megműtettem a szememet (nyugi, csak látás javítás volt), igaz, ez bizony azt jelentette, hogy le kell mondanom egy jó időre ennek sminkeléséről. Bár az előírt időn jóval túl kezdtem el újra visszatérni a jól megszokott sminkjeimhez, máris levontam a tanulságot.

Az első és legfontosabb dolog, amire rájöttem, hogy március vége óta egészen idáig, képes voltam 10 – 15 percet eltölteni azzal, hogy feltegyek egy maskarát, ami úgy néz ki mintha nem sminkeltem volna. Na ebben mi a logika? Aztán tegnap először, a műtét óta, úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kis szempillaspirálnak is. És esküszöm, hogy úgy éreztem magam, mint aki legalább 5 évet öregedett. Ezt se értem: hogy lehet, hogy ami kb. 8 évig jó volt és szerettem, az most olyan, mintha egy idegen tekintene vissza rám a tükörből?

Emlékszem, hogy egyszer, úgy 5-6 éve apa megkérdezte tőlem, hogy szempillaspirált nem csak különleges alkalmakkor szoktak feltenni? Én erre persze kapásból rávágtam, hogy „ugyan, dehogy, ez alap”!

21 nap kell csak

Az arcomra mindig is úgy tekintettem, mint egy festővászon, amire minden reggel valami újat alkothatok, és ez ezután se változott. Csak időközben nálam is beütött az a 21 nap, vagyis azaz időszak, ami alatt egy szokás ki tud alakulni. Egyszerűen megszoktam az könnyebb, letisztultabb, kicsit üresebb arcomat: ez pedig egyébként ijesztő! Mert amikor felraktam egy kicsit a régi stílusomból, rájöttem, hogy már nem azt akarom viszont látni, nem azt akarom másoknak mutatni, mert az a valaki már nem én vagyok.

Szóval ennyit tesz a smink: alakítja az énképet. Eltünteti a késő éjjelig tartó sorozatnézésnek köszönhető karikákat, a pattanások meggyilkolását követő piros krátereket, nagyítja a tekintetünket, piros-pozsgássá teszi a pofinkat és karakteresebbé az arcunkat. Szexinek, magabiztosnak, ápoltnak tűnünk? Igen?

Ugye nem csak én gondolkodtam el?

INSPO

Kép: Pinterest.com