Viszlát 21!

Viszlát 21!

Tegnap, vagyis február 5-én léptem át a bűvös 21-es számot és értem az utolsó olyan évembe (22), amikor még poén megfordítani a gyertyákat a tortán. Az évem margójára, azonban úgy éreztem, hogy illene egy kisebb értékelőt írni, főleg mivel egy évvel ezelőtt döntöttem el, hogy végre elindítom az INSPOT.

Az elmúlt 365 nap sok új kihívást rejtett magában, sok sztoriba kezdtem bele, sok projektbe vágtam bele, sok könyvet, sorozatot és filmet fogyasztottam el, ami hatalmas élmény volt, ugyanakkor keveset sikerült cikként is megörökítenem. Az elmúlt két hét elég jó indítás volt, már sikerült háromszor is „publikálni”, ezt a tendenciát már csak folytatni szeretném, minél többet írni és írni…

Az írás, a festés és az alkotás olyan szenvedélyem, ami nagyszerű társam volt eddigi utamon és a jövőben is szeretnék számítani rá. Úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van valamire, amire támaszkodhat, amiben feltöltődhet, amiben kikapcsolódhat. Szóval csak hajrá rajzoljatok, firkáljatok!

 

Mindemellett sikerült lediplomáznom is, ami úgy gondolom, hogy fontos mérföldkő minden felnőtt életében. Persze a tanulásnak nincs vége, nem csak a dán nyelvtanulásába kezdtem bele a Duolingón, hanem a mesterképzésbe is belevágtam, a digitális tartalomfejlesztést így már nem csak itt gyakorolhatom. Az elkövetkezendő másfél évem így még az iskolapadba fog tapasztani, de ez is olyan tapasztalat, ami nem maradhat ki az ember lánya életéből.

 

Az egyik legpozitívabb változást azonban a szemműtétem hozta, ami hiába történt már közel egy éve, sokszor most is rácsodálkozok arra, hogy reggel mindent teljesen tisztán látok. A jövőben ezt a látásmódot szeretném a gondolkodásomra is ráhúzni, így belevágtam egy Bullet Journal vezetésébe, tudatosan igyekszem elsajátítani a korán kelés és a szundigomb lenyomásának művészetét, sőt még a futásba is ismét belevágtam, év eleje ót ismét darálom a kilómétereket.

 

Tudom, hogy évértékelőt tavaly decemberben, esetleg január elején lett volna ildomos megírnom, számomra mégis a születésnapom volt mindig, azaz időpont, amikor átértékeltem az előző évet és célokat fektettem le magam elé. Így született meg ez a kis szösszenet is, emlékeztetőül saját magamnak, hogy még hosszú út áll előttem, de a kemény munka kifizetődik! (Remélem…)